Végkielégítés Németországban -milyen összegre számíthatsz?

A főnököd meg szeretne szabadulni tőled, de lelkiismeretét megnyugtatva végkielégítést ajánl fel, hogy az elbocsátás könnyebben menjen. Mit kell tudnod a végkielégítésről Németországban? Mik a feltételek, és milyen összegre számíthatsz, ha ilyen helyzetbe kerülsz? Következzenek a részletek.

Maradnál még a munkahelyeden, de valamilyen okból menned kell. Valószínűleg úgy gondolod, hogy megillet a végkielégítés, azonban ez általában tévedés. Németországban felmondás esetén alapvetően nincs automatikus törvényi jog végkielégítésre. Végkielégítés járhat például megállapodás alapján, munkaügyi perben kötött egyezséggel, szociális terv alapján, kollektív szerződés vagy munkaszerződés alapján, illetve bizonyos esetekben a Kündigungsschutzgesetz 1a §-a szerint.

Ha a munkáltató végkielégítést ajánl, azt többféle formában rögzíthetik: például megszüntető szerződésben (Aufhebungsvertrag), peren kívüli megállapodásban, munkaügyi bírósági egyezségben vagy a felmondólevélben szereplő § 1a KSchG szerinti ajánlatként. Mielőtt bármit aláírnál, érdemes ellenőrizni, hogy a megállapodás milyen hatással lehet a munkanélküli ellátásra és az adózásra.

A végkielégítés összege

Ha a munkavállalók üzemi felmondást kapnak (Betriebsbedingte Kündigung), bizonyos feltételek mellett jogosultak lehetnek egy egyszeri kifizetésre a § 1a Kündigungsschutzgesetz (KSchG) szerint. A végkielégítési igény a felmondási idő lejártával áll fenn, feltéve, hogy a háromhetes határidőn belül nem emelnek munkajogi keresetet és a munkáltató a felmondásban erre vonatkozó utalást tett. Ez azt mutatja, hogy a munkáltatónak választási lehetősége van, hogy az üzemi felmondással végkielégítést ajánl-e a "keresetlemondás" esetére. A § 1a KSchG szabályozása tehát nem alapoz meg feltétlen minimális igényt a végkielégítésre.

A végkielégítés összege törvényileg szabályozott a § 1a Abs. 2 KSchG-ben, és az egy hónapi kereset felét teszi ki minden ledolgozott évre. Tehát ha valaki 20 évet dolgozott a cégnél akkor 10 havi fizetés kifizetésére számíthat. A hat hónapot meghaladó töredékévet a törvény szerint teljes évként kell figyelembe venni. Fontos azonban: ez a képlet csak a § 1a KSchG szerinti esetekre vonatkozik. Más megállapodásoknál a végkielégítés szabadon alkudható, ezért lehet ennél alacsonyabb vagy magasabb is.

Kevés esély a munkaerőpiacon, az életkor, a családi állapot vagy egy peres ügy veszélye befolyásolhatják az összeg nagyságát. Így, ha vereség fenyegeti a munkaadót, több végkielégítést lesz hajlandó fizetni. A gyakorlatban gyakran a „fél havi bruttó fizetés × ledolgozott évek száma” képlet szolgál kiindulópontként, de ez nem minden esetben kötelező szabály.

A végkielégítés kifizetése

A végkielégítés általában a munkaviszony megszűnésekor vagy a megállapodásban rögzített időpontban fizetendő. Számítási alapként szolgálhatnak a prémiumok, pótlékok és a szabadságpénz. A pontos számítási alap attól függ, hogy törvényi igényről, szociális tervről, kollektív szerződésről vagy egyedi megállapodásról van-e szó.

Üzemi okból történő felmondásnál (betriebsbedingte Kündigung) a § 1a KSchG csak akkor ad végkielégítési igényt, ha a munkáltató a felmondólevélben kifejezetten jelzi, hogy a felmondás sürgős üzemi okokból történik, és a munkavállaló végkielégítést kap, ha a háromhetes határidőn belül nem indít felmondásvédelmi pert (Kündigungsschutzklage). Ha ez a kifejezett ajánlat nincs benne a felmondásban, akkor pusztán az üzemi felmondás miatt még nem jár automatikusan végkielégítés.

A munkavállalónak természetesen joga van bírósághoz fordulni a felmondás miatt. A felmondásvédelmi kereset határideje általában három hét a felmondás kézhezvételétől számítva. Viszont ha a munkavállaló a § 1a KSchG szerinti végkielégítést akarja elfogadni, akkor nem indíthat ilyen pert a háromhetes határidőn belül. Hiszen pontosan az lenne a végkielégítés lényege, hogy mindenki megússza az elbocsátást jogi perpatvar nélkül.

Mire figyelj még? Végkielégítés vagy megszüntető szerződés esetén a munkanélküli ellátásnál hátrány érhet. Nem a munkaügyi bíróság, hanem az Agentur für Arbeit vizsgálhatja, hogy a munkaviszony megszűnése miatt jár-e úgynevezett Sperrzeit, vagyis akár 12 hetes kizárási idő az Arbeitslosengeld I esetében. Ez különösen akkor fordulhat elő, ha a munkavállaló önként járult hozzá a munkaviszony megszüntetéséhez, például Aufhebungsvertrag aláírásával, és nem volt erre fontos oka.

Végezetül a munkaadónak be kell tartania a felmondási határidőt. A munkaviszonyt nem érdemes a rendes felmondási határidő előtt megszüntetni úgy, hogy közben végkielégítést fizetnek, mert ilyen esetben az Arbeitslosengeld I kezdete eltolódhat (Ruhen des Anspruchs). Megszüntető szerződésnél ezért különösen fontos, hogy a rendes felmondási határidőt figyelembe vegyék.

Adózni kell a végkielégítés után?

Igen. A végkielégítés Németországban általában adóköteles jövedelemnek számít. Társadalombiztosítási járulékot tipikus elbocsátási végkielégítés után általában nem kell fizetni, de adót igen. A progresszív adózás miatt a végkielégítés erősen megemelheti az adott évi adóterhet.

A kedvezőbb adózásra bizonyos feltételek mellett alkalmazható lehet az úgynevezett Fünftelregelung. Fontos változás: 2025 óta ezt a kedvezményt a munkáltató már nem alkalmazza automatikusan a bérszámfejtésben, hanem a munkavállaló az éves adóbevallásban kérheti vissza az esetleges adóelőnyt.

Kisebb végkielégítés nyugdíj előtt: Diszkrimináció vagy sem?

Tömeges elbocsátáskor a szociális terv alacsonyabb végkielégítést írhat elő a nyugdíjhoz közeli életkorúak számára. Ezt tartalmazza a Nürnbergi Tartományi Munkaügyi Bíróság (LAG) határozatának (8 Sa 164/22) ítélete, amelyre a Haufe.de szakportál hívta fel a figyelmet. A konkrét esetben az üzemi tanács jelentős létszámcsökkentés miatt létszámleépítési tervről tárgyalt a munkáltatóval. Az érintett munkavállalók végkielégítését a szolgálati idő és a fizetés összege alapján számították ki. A 62 év feletti idősebb munkavállalók számára azonban a szociális terv csökkentett végkielégítést tartalmazott. Ez ellen pert indított egy közel 62 éves munkavállaló, aki 2022 januárjától levonásokkal igényelhetett korengedményes nyugdíjat. A nürnbergi bíróság (elsőfokú bíróság: Bayreuthi Munkaügyi Bíróság, 5 Ca 86/21), amely másodfokon foglalkozott az üggyel, más álláspontra helyezkedett: megengedhetőnek tartotta a szociális tervben szereplő végkielégítésre vonatkozó rendelkezést. Az egyenlő bánásmódról szóló általános törvény szerint a felek többek között kizárhatják a munkavállalókat a szociális terv juttatásaiból, mivel az I-es típusú munkanélküli-ellátás (ALG I) folyósítását követően esetlegesen nyugdíjra lehetnek jogosultak. A bíróság szerint a nyugdíjhoz közeli életkori csoportok szociális tervből származó juttatásainak csökkentése vagy a végkielégítésből való kizárása főszabály szerint arra is alkalmas, hogy nagyobb pénzügyi forrásokat bocsássanak más munkavállalói csoportok rendelkezésére.  A nürnbergi Munkaügyi Felsőbíróság a jogi kérdés alapvető fontossága miatt engedélyezte a fellebbezést. A rendelkezésre álló aktuális információk szerint az ügyet 1 AZR 15/23 számon a Szövetségi Munkaügyi Bíróság előtt tartották nyilván. A gyakorlati tanulság továbbra is az, hogy a szociális tervben a nyugdíjhoz közeli munkavállalók alacsonyabb végkielégítése bizonyos feltételek mellett megengedett lehet, de mindig az adott szociális terv konkrét szabályait kell vizsgálni.

Frissítve: 2026. április. A cikk tájékoztató jellegű, és nem minősül jogi tanácsadásnak. Felmondás, Aufhebungsvertrag vagy végkielégítési ajánlat esetén érdemes munkaügyi ügyvédhez, szakszervezethez vagy az Agentur für Arbeithez fordulni, mielőtt bármit aláírnál.