Ugrás a tartalomra

Csökkenti-e a Kurzarbeit a szabadságos napok számát?

Milyen hatással van a Kurzarbeit a szabadságnapok számára?


A düsseldorfi tartományi munkaügyi bíróság ítéletében kimondta, hogy egy munkavállaló, aki a júniusban, júliusban és októberben nullás Kurzarbeit-on volt, a szabadságról szóló szövetségi törvény 3. paragrafusa alapján nem szerzett szabadságra jogosultságot ezekre a hónapokra. Vagyis a 2020-as szabadságnapok csak az arányosan csökkentett mértékben járnak (6 Sa 824/20)

A tárgyalt ügyben a felperes 2011 március óta sütési tevékenységet végző értékesítési munkatársként egy vendéglátóipari egységben dolgozott. Munkáját heti három napos részmunkaidőben végezte. A munkaszerződése szerint évente 28 olyan nap jár (Werktag), ami nem vasárnap vagy ünnepnap, átszámítva 14 munkanapnyi (Arbeitstag) szabadság.

Április 1-től a koronavírus-járvány következtében áprilistól decemberig időről időre nullás Kurzarbeit-on volt – a munkakiesés 100 százalék volt. Júniusban, júliusban és októberben ez az állapot folyamatos volt. Augusztusban és szeptemberben az alperes 11,5 munkanapnyi szabadságot adott ki. Az alkalmazott úgy véli, hogy a Kurzarbeitnak nincs hatása szabadság-jogosultságára. A konjunktúra-helyzet miatti Kurzarbeit nem a munkavállaló kérésére történik, hanem a munkaadó érdekét szolgálja. A Kurzarbeit szerinte nem szabadidő. Ilyenkor is köteles időről időre jelentést tenni. A Kurzarbeit-ot rövid határidővel meg is szüntetheti a munkaadó, és emiatt nem lehet szabadon tervezni vele úgy mint a szabadidővel. Ezért az alkalmazott úgy vélte, hogy 2020-ra a teljes 14 nap szabadság jár, vagyis további 2,5 nap.

A pihenési szabadság feltételezi tevékenység végzését

A munkaadó véleménye különbözött a fentiektől. Munkavégzési kötelezettség hiányában véleménye szerint nem keletkezett szabadságra való jogosultság. Emiatt az alkalmazott 2020-as szabadságigényét már teljes egészében kielégítette.
A tartományi munkaügyi bíróság a munkaadónak adott igazat és ebben az Európai Bíróság felfogását követte. A 2020. évi szabadság csak arányosan csökkentett mértékben jár a munkavállalónak. Minden teljes egészében nullás Kurzarbeiton töltött hónap egy tizenketted arányban csökkenti a szabadságidőt, ami 3,5 nap csökkentést jelentene. Arra való tekintettel, hogy a pihenési szabadság célja a pihenés, ez tevékenység végzésének kötelezettségét feltételezi. Mivel a Kurzarbeit alatt mindkét oldal teljesítési kötelessége szünetel, a Kurzarbeiton levők átmenetileg részmunkaidőben foglalkoztatott munkavállalóvá válnak, akiknek a pihenőszabadságát arányosan le kell csökkenteni.

Az Európai Bíróság ítélete szerint (Az.: C-229/11, C-230/11) a munkaadók csökkenthetik a munkavállaló szabadság-jogosultságát a munkaidő rövidülésének arányában. Nullás Kurzarbeit esetén a szabadságra való jogosultság teljesen megszűnik. Mindenesetre Kurzarbeit idejére eső szabadságukra is szokásos bérüket kapják a munkavállalók.