Ugrás a tartalomra

Indulásunk Németországba (1. rész)


Indulásunk Németországba (1. rész)

2014 Szeptember 21

Én magam már két hónapja tengettem napjaimat szüleim lakásában München közelében, lakást keresve és egyéb dolgokat intézve, hogy előkészítsem Párom Németországba való érkezését. A helyzet nem volt épp egyszerű, én meg nem éppen a türelmemről vagyok híres, így nem akartam hónapokat várni, mire lakást sikerül találnom. ( próbaidő lejárta, sok jelentkező, hosszú kiválasztási folyamat, stb…) Reménytelennek tűnő helyzetemet aztán véletlenek hosszú sorozata kezdte el megoldani. Először is figyelmes lettem facebookon egy emberre, aki állandóan Augsburgról (München től 50 km) irt, hogy ott mennyivel olcsóbb a lakás, mennyivel könnyebb megszerezni, kivenni. Nem is voltam rest ezek után az interneten rávetni magam mind az augsburgi álláslehetőségekre, mind a lakásokra. Nagy lelkesedésemet gyors józanodás követte, mert ugyan ezt tette valószínűleg az összes járni, beszélni és telefonálni képes honfitársam is, így az összes általam hívott lakás már ki volt adva. Ám nem adtam fel, és 30.(!!!) próbálkozásomra sikerült egy időpontot egyeztetnem egy lakás megnézésére. Egy szobás, erkélyes kis aranyos, nem épp luxus, de azért nem is rossz. Mindeközben egy közvetítő céggel is felvettem a kapcsolatot, akik a Fujitsu augsburgi gyárába kerestek munkaerőt. A lakásnézést és az állásinterjút is péntekre terveztem, szép időrendi sorrendben egymás után, bízva a Friccek legendás pontosságában. December lévén hideg, havas időre virradva felszálltam az Augsburgba tartó vonatomra a müncheni pályaudvaron. Google Maps segítségével megterveztem mindent, villamosokat, amivel a helyszínekre utaznom kell, címeket, hogy hol melyik utcába kell balra és vagy jobbra fordulnom. Az első meglepetés a pályaudvaron, a vonatról leszállva ért. Az egész városrész szét volt túrva, mindenhol hó, sár és deszkák amin közlekedni lehetett a méteres gödrök felett. Ahol a villamosmegállónak ( azt hiszem 3 as számú ) kellett volna lennie, ott egy hatalmas kráter tátongott. Rendben, gondoltam, ezért jöttem 2 órával az első időpont előtt, majd csak úrrá leszek a káoszon. Továbbsétálva megtaláltam az első címemet ( nem volt nehéz, a vasútállomástól 200 m re volt a munkaközvetítő irodája ), már csak a 3-as villamos megállóját kellett volna megtalálnom.